Szikszai György: Keresztyéni tanítások és imádságok.
Első szakasz, melyben közönségesen minden keresztyént illető tanítások és imádságok vannak.
Huszonkilencedik rész. A keresztyén embernek imádkozni kell, mikor ünnepel
p. 214
A husvét, úgy látszik, hogy legrégibb ünnepe a keresztyéneknek, a vasárnapon kívül. Igen örvendetes ünnep is ez, mert oly dologra emlékeztet, amely alapja a keresztyének hitének, vigasztalásának, reménységének és idvességének, tudniillik a Jézus Krisztus feltámadására. Nagy öröm nekünk, hogy ő emberi testbe öltözött és e világon megjelent; nagy boldogság nekünk, hogy az idvesség útját világosan kijelentette, ígéreteket és parancsolatokat adott, példát is mutatott, sőt ezek felett feláldozta magát a mi bűneinkért; de mindezeket hiába cselekedte volna, ha a halálban maradt volna, mert úgy a mi reménységünk és idvességünk nem épülhetne őrajta. Mivelhogy azért az Ő feltámadása teszi nekünk hasznosakká és idvességesekké az Ő többi csodálatos cselekedetét is, méltán örvendetes lehet az Ő feltámadásának ünnepe.
De nem testi, világi örömmel kell abban örülni, úgy hogy evéssel, ivással, dobzódással, vendégeskedéssel, világi jókedvvel, mulatsággal, játszással, víg társasággal látogatásokkal, hiábavaló beszélgetésekkel töltse azt az ember, amiképen a világ fiai tölteni szokták mind ezt, mind a többi ünnepeket, hanem lelki örömmel, az Úrban való örömmel, amely az Istennek e váltság munkájában megmutatott jóvoltának, nevezetesen pedig a Jézus Krisztus feltámadásából származó drága lelki jóknak meggondolásából származik. Azt gondolja meg e végre a keresztyén ember és azt forgassa elméjében ezen az ünnepen, hogy minemű drága hasznok következtek a Krisztus feltámadásából. Ezek
1. a Krisztus feltámadása megélesztette, megvigasztalta és megbátorította az Ő akkori tanítványait és követőit. Mily szomorú állapotban maradtak volt azok és mily igen megcsalattattaknak tarthatták magokat
p. 215
az ő reménységökben, mikor az ő mesterök tőlök elvétetett és megöletett! Úgy látszott már akkor, hogy oda van minden dolguk; az ő ellenségeik pedig győzedelmeskedtek s örvendeztek. De a Krisztus feltámadása egészen megfordította és helyreállította a dolgot, fölemelte az Ő tanítványinak szomorú és kételkedő szivét, felélesztette csüggedező reménységüket, megerősítette őket a Krisztus tudományának követésében; az ő ellenségeiket pedig megalázta, megrettentette, képzelt győzedelmöket félbeszakasztotta.
2. A Krisztus feltámadása megerősítette azt, hogy Ő Isten Fia. Ugyanis azért ölték volt meg Őt a zsidók, mert magát Isten Fiának mondotta lenni. (Lásd Mát. 26: 63—66.) Midőn azért az Isten feltámasztotta Őt abból a halálból, melyre ezért az állításáért ítélték, azzal nyilván bebizonyította, hogy igazat mondott, és hogy valósággal Isten Fia. (Róm. 1:4.) A Krisztus feltámadásából azért bizonyos lehet a keresztyén ember afelől, hogy akiben hisz, bízik és remél, nem csupán ember, hanem Isten Fia, aki megtarthat és idvezíthet.
3. A Krisztus feltámadása bizonyossá teszi hát azt is, hogy amit életében tanított, mondott és megígért, mindaz igaz és beteljesedik. Mert ha ámító lett volna és hamis tudományt hirdetett volna, bizony a hamis tudománynak erősítésére fel nem támasztotta volna Isten Őt a halálból, hanem a halálban hagyta volna, mint sok ámítót, aki Ő előtte és Ő utána volt. Minden ígérete tehát, melyet az őbenne hívőknek idvessége felől tett, igaz és beteljesedik.
4. A Krisztus feltámadása bizonyossá teszi azt is, hogy az Ő szenvedése és halála által tökéletesen elég tétetett az Isten igazságának helyettünk, és hogy Isten Ő általa megengeszteltetett mihozzánk. Mert Ő kezes volt miérettünk, a kezest pedig el nem bocsátják, míg tökéletesen eleget nem tesz. Midőn azért a Jézus Krisztus kibocsáttatott a halál tömlöczéből, melybe a bűneinkért vettetett, még pedig oly dicsőségesen és hatalmasan: ez bizonyos jele annak, hogy végbement mi helyettünk a tökéletes elégtétel, s így hogy bizonyosan remélhetjük őáltala az Isten kegyelmét, bűneinknek bocsánatát és az örök életet.
5. Mikor a Jézus feltámadott, olyan prófétánk és tanítónk támadott fel, aki minket tanít és bölccsé tesz
p. 216
az idvességre; olyan főpapunk, esedezőnk és pártfogónk támadott fel, akihez bizodalommal folyamodhatunk, mikor a bűn és az Isten igazsága rettegtet; olyan kegyelmes és hatalmas királyunk támadott fel, aki minket meg akar oltalmazni, meg is oltalmazhat minden ellenségünk ellen, megsegíthet, meg is akar segíteni, ha Őbenne bízunk.
6. Jézus Krisztus az Ő feltámadása által meggyőzte a halált és az ördögöt. Meggyőzte a halált, mert annak köteleit elszaggatván, diadalommal kijött annak hatalmából. Meggyőzte az ördögöt, mert noha az nagy harcot indított Őellene, sok fájdalmat szerzett Őneki, és annyira vitte a dolgot, hogy Őt életétől is megfosztották; de mindezzel semmit sem árthatott, mert a Jézus harmadnapra új és dicsőséges életet vett az Ő diadalmas feltámadása által. Minthogy pedig Ő a mi kezesünk volt, és mindent mihelyettünk cselekedett, azért az a győzedelem is, melyet az Ő feltámadása által vett a halálon és az ördögön, a mi győzedelmünk. Minek félnénk azért már a haláltól és az ördögtől, hisz mindakettőt meggyőztük a Jézus Krisztus feltámadása által. Ellenség ugyan még most is mindakettő, de legyőzött ellenség, okozhat még némi félelmet és fájdalmat, de valósággal nem árthat.
7. Mivelhogy a Krisztus feltámadott: adhat már nekünk is erőt a lelki feltámadásra, azaz az újjászületésre és megszenteltetésre; adhat Szentlelket, aki azt előbbrevigye mibennünk. Én nálam nélkül semmit sem cselekedhettek: azt mondotta ez az Idvezítő. Ha azért Ő a halálban maradt volna, nem vehettünk volna Őtőle semmi jóra való erőt, nekünk is örökké a bűnnek halálában kellett volna maradni. De minekutána feltámadott és él, nekünk is adhat már erőt a lelki életre.
8. A Krisztus feltámadása teljes vigasztalást nyújt minden nyomorúságinkban és szenvedésinkben: mert bizonyossá tesz afelől, hogy él a mi Megváltónk, akihez bizodalommal folyamodhatunk minden szükségünkben, és aki oly hatalmas, hogy mindenkor segítségül lehet és megmenthet. Oh, ha sok nyomorultnak földi atyja, anyja, pártfogója feltámadna, aki nyomorúságából kisegíthetné, mily nagy örömére és vigasztalására lenne! Sokkal inkább nekünk nagy örömünkre és vigasztalásunkra lehet az, hogy feltámadott és életben
p. 217
van ez a mi Megváltónk, Idvezítőnk és Pártfogónk. Ennyiben is nagy vigasztalásunkra lehet a Krisztus feltámadása minden nyomorúságunkban, hogy abból láthatjuk, micsoda vége és kimenetele lesz a mi szenvedéseinknek. Íme, a mi fejünk kibeszélhetetlen nyomorúságot szenvedett a leggyalázatosabb és legkínosabb halálig: de mindazoknak mily örvendetes és kívánatos kimenetele lett! Ilyen kimenetelét várhatjuk hát mi is a mi szenvedéseinknek, ha az Ő nyomdokait követjük.
9. Végezetre, a Krisztus feltámadása biztos reménységet ád nekünk a mi jövendőbeli feltámadásunk felől: nem csak azért, mert már a Krisztus személyében látjuk a mi emberi természetünknek feltámadását, hanem kiváltképen azért, mivel, a Krisztus a mi fejünk, mi pedig Ő tagjai lévén az Őbenne való hit által, nem lehet, hogy az Ő feltámadását ne kövesse a mi feltámadásunk. Az istentelen, gonosz emberek is mind feltámadnak ugyan, de nem a Krisztus feltámadásának ereje által, hanem az Isten bosszúálló igazsága támasztja fel azokat a büntetésre. De a hívek a Krisztus feltámadásának és életének ereje által támadnak fel, hogy Ővele együtt boldog és dicsőséges életük legyen örökkön örökké.
Ezek a hasznok származtak és származnak a Krisztus feltámadásából, és ezeknek elgondolására nem méltán örülhet-e a keresztyén lélek? Ha a földi hiábavaló hasznok is örömet szereznek nekünk; nem indítanak-e örvendezésre az olyan drága lelki hasznok, amelyek örök boldogságunkra céloznak? Mikor azért azoknak meggondolása következtében örülünk mi lelkünkben és azokon való örömünkben az Istenhez és a Jézus Krisztushoz háladatos indulatokkal gerjedezünk, és az Ő dicsőítésükben lelkünk buzgóságával foglalatoskodunk, akkor örülünk igaz húsvéti örömmel.
218
Kegyesség tanulmányok
Vissza a tartalomjegyzékez ||| Előző fejezet | Következő fejezet
