Szikszai György: Keresztyéni tanítások és imádságok.
Első szakasz, melyben közönségesen minden keresztyént illető tanítások és imádságok vannak.
Huszonnyolcadik rész. A keresztyénnek imádságokban és szent elmélkedésekben kell foglalatoskodni, mikor úrvacsorával él
p. 171
Az Úr vacsorája, melyre nékem a jó Isten most alkalmatosságot szolgáltatott, arra kötelez engem, hogy elmémre vegyem az Ő szent Fiának halálát, melyet, a keresztfán szenvedett énérettem.
p. 172
Mert ez a szent Sakramentum világos kiábrázolása és drágalátos emlékeztetője ennek a halálnak, melyhez hasonló soha sem volt, nem is lesz több; és szent Pál meghagyta minden időbeli keresztyéneknek, hogy valamennyiszer eszik e kenyeret és isszák e pohárt, az Úrnak halálát hirdessék, amíg eljövend.
Igen méltó is nekem arról elmélkedni és azt elmélkedve hirdetni. Lám az angyalok is tekintgetnek ebbe a nagy titokba és csodálva elmélkednek arról: holott abból őreájok semmi haszon nem hárul. Hát nékem hogyne kellene ezt eszembe venni és elmémben forgatni, holott attól függ és azáltal van az én idvességem és örök boldogságom? Távozzatok azért most tőlem minden egyéb gondolatok: hadd függesszem elmémet a Jézus Krisztus halálára: hadd tápláljam hitemet annak szemlélésével; hadd tegyem tisztemet annak emlegetésével. Kicsoda volt a Jézus, aki én érettem a keresztfán meghalt? Az Isten fia volt; nem csak ember, hanem Isten és ember volt; az angyaloknak, embereknek és minden dolgoknak teremtője volt. De alázatos emberi testet vett magára, amelynek lepelével elrejtette istenségének dicsőségét, és abban éhséget, szomjúságot, fáradságot, üldöztetést és végre halált szenvedett. Már az is sok, hogy emberré lett; hát még hogy alázatos szegény emberré lett, hát még hogy sok csúfságoknak és nyomorúságoknak kitétetett, hát még hogy meg is halt? Hiszen, a halál a bűn miatt jött be a világra, a bűnös embereken uralkodik az, míg a csupán embereken sem lett volna annak hatalma, ha bűnösökké nem lettek volna. Úgy, de Jézus szent, ártatlan, bűn nélkül való ember volt: nem is csak ember, hanem mindenható Isten is volt, mégis meghalt, mint egy alávaló bűnös ember.
Még pedig a leggyalázatosabb és legkínosabb halállal halt Ő meg. Nem közönséges és rendszerént való halál volt az övé, amelyet valamely sú-
p. 173
lyos nyavalya, vagy az éltető erőnek megfogyatkozása hozott volna magával, hanem erőszakos halál; de az sem valami tisztességes, mint mikor valaki hadban fejedelme, vagy hazája mellett meghal, hanem gyalázatos. A hatóság ítélte el Őt arra, mint gonosztevőt; kegyetlen pogány hóhérok által ment az véghez egy nagy varosnak kapuja előtt, nagy sokaság szeme láttára, mely összetódult az Ő kínjainak és halálának szemlélésére. Olyan halálnem volt az, mellyel csak az alávaló rabszolgákat szoktak megöletni és amellett ott volt minden gyalázat, csúfság, bosszantás, amit csak a gyűlölség és gonoszság kigondolhatott és végbe vihetett: ütötték, verték, köpdösték Őt, hurcolták, káromolták, szidalmazták Őt, minekelőtte megölték volna.
Felette igen kegyetlen és kínos hálálnem is volt az, mellyel Jézus meghalt. Kezei és lábai szegekkel átverettek és egész teste a négy sebre függesztetett: úgy, hogy az Ő testének nehézsége szüntelen vonta és növelte azokat és szüntelen növekvő éles fájdalmakat szerzett. Hát az Ő lelkének belső fajdalmai és szorongattatásai, az Istennek a bűn ellen való haragjának érzése miatt milyenek voltak? Nem lehet azt el sem gondolni, nemhogy kimondani. Az egész emberi nemzet bűnei büntetésének véghetetlen terhe feküdt akkor Őrajta. Amiatt már a Getsemane kertben is vérrel izzadott, a keresztfán pedig ilyen keserves kiáltásra fakadt: Én Istenem! én Istenem! Miért hagytál el engem? Soha sem volt azért több ilyen iszonyú, ilyen kegyetlen, ilyen gyalázatos és kínos halál.
Vájjon hát miért szenvedte azt a Jézus? A maga bűneiért nem szenvedte, mert teljes életében semmi bűnt sem tett vala. Kénytelenségből sem szenvedte, mert egy tekintetével, egy akaratával letaszíthatta volna akár a pokolba, akár a semmiségbe a kínzó gyilkosokat mindazokkal együtt, akiktől parancsolatot vettek az Ő kínzására és megölésére. Azért szenvedte hát, mivelhogy maga
p. 174
akarta: senki sem vette el az Ő életét, hanem maga tette azt le, mert volt hatalma letenni az Ő életét és ismét felvenni azt. De miért akarta? Azért, mert szeretett engem a többi bűnösökkel együtt és nem akarta, hogy elvesszek; azért, mert oly nagy és rettenetes volt az én nyomorúságom és veszedelmem, hogy azt semmi egyéb el nem fordíthatta, hanem csak az Ő vére és halála.
Mindörökké el kellett volna vesznem, ha az Isten nem könyörült volna rajtam. De az Ő igazsága semmiképen nem engedhette, hogy megkegyelmezzen, tökéletes elégtétel pedig sem angyaltól, sem embertől, sem semmi teremtménytől nem telhetett. Azért is, oh isteni csodálatos és megfoghatatlan szeretet, a maga egyszülött Fiát adta, hogy eleget tegyen énérettem annak a megengesztelhetetlen igazságnak, amely a bűnért örökkévaló büntetést, átkot és veszedelmet rendelt én ellenem. Örömest reá állott az Ő szent Fia is: oda hagyta mennyei dicsőségét és isteni lakhelyét, bűnös testnek formájában megjelent a bűnösök között, hogy a bűnösök helyett s azok között én helyettem is megcselekedje és elszenvedje, ami az elégtételre megkívántatott. Íme ez volt az oka, hogy a Jézus alázatos és szegény, nyomorult és elvettetett volt; ez volt az oka, hogy annyi utálatot és gyalázatot, annyi gyötrelmet és szorongattatást szenvedett; ez volt az oka, hogy a keresztfán kimondhatatlan lelki és testi kínok között meghalt.
Mivel hálálod már meg, oh én lelkem, az Istennek és az ö szent Fiának ezt a tehozzád való véghetetlen szeretetet! Mit adsz a te Jézusodnak annyi fáradságáért és szenvedéséért, annyi kínjáért és fájdalmáért, melyet felvállalt és elviselt helyetted, és azért a drágalátos áldozatért, melyben a maga vérét kiontotta és életét letette teéretted? Minthogy nem a maga hasznáért, hanem a tiedért cselekedte mind ezeket: azért nem is kíván ezekért egyebet tetőled, csak hogy gyűlöljed a bűnt, amely
p. 175
miatt Ő annyit szenvedett, szeressed Őt minden teremtmény felett, aki téged a maga életénél jobban szeretett, és engedelmeskedj, nem az Ő hasznára, hanem a te tulajdon hasznodra Őneki, aki engedelmes volt az Atyának te helyetted, mind a halálig, még pedig a keresztnek haláláig.
Úgy van, könyörülő és véghetetlen irgalmasságú Isten, tudom, látom, érzem, hogy a Te szent Fiadnak, az én Uram Jézus Krisztusnak szenvedése, halála és váltsága által arra köteleztetem, hogy iszonyodjam a bűntől, hogy mindenek felett szeresselek Téged és a Te szent Fiadat, az én Idvezítő Uramat, és hogy a Te akaratod s az Ő evangéliuma szerint rendeljem az én életemet. De aminthogy meg nem válthattam és meg nem szabadíthattam magamat, úgy ezt a tartozó kötelességet sem vihetjük véghez sem én, sem a többi bűnösök a Te kegyelmed nélkül. Ennyi jótétemény után azért a Te kegyelmeddel is állj mellénk, hogy illendőképen megfelelhessünk a mi életünkkel mindazoknak a kötelességeknek, amelyekkel a Te véghetetlen jóságid és a Te szent Fiad megbecsülhetetlen és meghálálhatatlan jótéteményei által örökös adósokká tétettünk.
Különösen pedig szent Fiad véres halálának ábrázatát ne engedd kiesni szívemből; soha ne engedd elfelejtenem ezt a Te szeretetednek és a Te szent Fiad szeretetének álmélkodásra méltó csodáját. Hassa át az oly mélyen a szívemet, legyen annak olyan ereje és munkálkodása életemben és cselekedeteimben, hogy igazán azt mondhassam én is a szent apostollal: A Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él én bennem a Krisztus, és amely életet most élek e testben, az Isten Fiában való hit által élem, ki szeretett engem és adta Ő magát én érettem. Ámen.
Kegyesség tanulmányok
Vissza a tartalomjegyzékez ||| Előző fejezet | Következő fejezet
