Szikszai György: Keresztyéni tanítások és imádságok.
Első szakasz, melyben közönségesen minden keresztyént illető tanítások és imádságok vannak.
Huszonkilencedik rész. A keresztyén embernek imádkozni kell, mikor ünnepel
p. 191
Az adventi napok azért rendeltettek, hogy megintsék a keresztyéneket arról, hogy közelgetnek a Krisztus születésének ünnepei és hogy így magukba szállással, bűnös szokásaiknak és hiábavaló mulatságaiknak félbeszakításával, könyörgésekkel, szent elmélkedésekkel készítsék magokat. Nem csak, hanem ezenfelül azért, hogy gondolkozzanak is azokban különösen Istennek arról a csodálatos nagy jótéteményéről mely szerint szent Fiát emberi testbe öltöztette és e világra elküldötte, hogy az ő szabadítójok és idvezítőjök legyen és hogy eszükbe vegyék az ő tiszteiket, melyekre azáltal szorosan köteleztetnek.
Te is annakokáért, keresztyén ember, ezekről gondolkozzál az adventi napokban:
1. Kicsoda az, aki idvezitőt küldött és kiknek küldötte? Aki idvezítőt küldött: a felséges és dicsőséges Isten, aki magában tökéletes boldog, aki senki nélkül sem szűkölködik, akinek senki sem használhat, akivel senki jól nem tehet és akinek boldogságát senki sem növelheti, sem kisebbítheti. Akiknek küldötte: földi nyomorult emberek, kárhozatba esett bűnösök, kik mindnyájan örök halált és veszedelmet érdemlettek, és akik, ha mind elvesznének is, abból Őneki semmi kára és fogyatkozása nem volna. Az ilyen Isten az ilyen embereknek idvezítőt küldött.
2. Gondold meg, kit küldött nékik idvezítőnek? Nem valami szent embert, nem is az Ő angyali közül valamelyiket, hanem tulajdon egyetlenegyszülött fiát, aki őelőtte legszerelmesebb volt, és aki Ővele egyenlő dicsőségben és boldogságban volt. Még pedig úgy kül-
p. 192
dötte el, hogy azt emberi testbe öltöztetve, nyomorult, alázatos állapotban bocsátotta e világra, keserves szenvedés, gyalázat és halál alá vetette. Ha nagy dicsőségben küldötte volna is el Őt a nyomorult bűnös embereket szabadítani és idvezíteni, az is véghetetlen nagy kegyelem és csodálatos jótétemény lett volna; hát midőn nyomorult emberré tette, szenvedni és meghalni küldötte, mily véghetetlen jótétemény és mily megfoghatatlan szeretet az!
3. Gondold meg, hogy az Isten fia nem erővel, nem kénytelenségből küldetett idvezítőnek, hanem önként, örömest jött. Mi képen? Úgy, hogy elhagyta az eget, mintegy összevonta az isteni örök dicsőséget; a mennyei boldogságból leszállott e siralomnak völgyébe, a magára felvett emberi természetben sokat szenvedett és végre megöletett: ekképen véghetetlen felségű Istenből nyomorult, gyalázatos emberré, sőt halálnak fiává lett. Önként, örömest cselekedte mindezeket csak azért, hogy a bűnös emberek idvezüljenek.
4. Gondold meg, mi lett volna tebelőled és minden bűnösökből, ha az Isten fia az ő idvezítésükre el nem küldetett és el nem jött volna? Mindnyájan a mi romlottságunkban és Isten előtt gyűlölséges állapotunkban maradtunk volna, mindenkor Isten ellenségei lettünk volna, az Ő átka, haragja és rettenetes büntető igazsága alatt fetrengettünk volna, az Ővele való boldog egyességből és a mennyországból mind örökké kirekesztve lettünk volna, és a pokolnak örök gyötrelmei közé vettettünk volna.
5. Gondold meg ellenben, micsoda jó szereztetett az Isten fiának elküldettetése és eljövetele által? Bizonyos út nyittatott azáltal arra, hogy bűneinkből megtisztulhassunk, azoknak bocsánatát megnyerhessük, Isten előtt kedves életet élhessünk és az Ő jóvoltának s lelki és testi kegyelmeinek részesei lehessünk, ez élet után pedig az Ő boldog színének látására, a mennyei boldogságnak és dicsőségnek bírására eljuthassunk. Ha már annál nagyobbnak és drágalátosabbnak tartható egy jótétemény, minél nagyobb gonoszt fordít el és minél nagyobb jót szerez: oh mily kimondhatatlan nagy jótétemény az Isten fiának elküldetése és eljövetele, amely véghetetlen gonoszoktól mentett meg és örökkévaló jókkal gazdagított meg minket.
p. 193
6. Gondold meg, hogy micsoda feltételektől tette függővé az Isten, hogy az Ő szent Fia szabadítód és idvezítőd legyen! Csak ettől, hogy higyj Őbenne, amint maga az Isten Fia bizonyossá tesz erről, mondván: Úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyetlenegyszülött Fiát adná, hogy mindenki, aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örökéletet vegyen. (Ján- 3 :16) Nem kötött hát az idvességhez valami végbevihetetlen dolgokat, melyek miatt el kellene maradnod attól, hanem csak azt kötötte ahhoz, hogy higyj az Ő szent Fiában. Ami neked nehéz, vagy lehetetlen volna, mindazt szent Fiára rakta és Ővele véghezvitette helyetted: már tetőled nem kíván egyebet, hanem hogy higyj abban, akit idvezítésedre bocsátott, azaz, hogy fogadd el Őt ídvezitődnek és szentül élni igyekezzél. Íme ilyen olcsón adja, sőt ingyen ajándékozza már a bűnösöknek az idvességet, mert annak véghetetlen árát szent Fiával fizettette. (Róm. 6:23.) Óh isteni kegyelemnek és szeretetnek kimeríthetetlen mélysége!
Ezeknek elgondolása után gondold el azt is, mire kötelez téged ez az isteni csodálatos jóság és kegyelem
1. Magadtól könnyen beláthatod, sőt érezheted, hogy az hathatósan serkent arra, hogy az Atya Istent és az Ő szent Fiát: az Úr Jézus Krisztust buzgóságos és háladatos indulatokkal áldjad dicsérjed és dicsőítsed. Bizony, ha ezer nyelvünk volna is, és az mind angyali nyelv volna is, mégsem volna elégséges ennek az isteni szeretetnek és kegyelemnek meghalálására.
2. Láthatod és érezheted azt is, hogy az arra is hathatósan ösztönöz, hogy az Istent és a te Idvezítődet, az Úr Jézus Krisztust teljes szívedből szeressed. Természeti hajlandóságunk hozza magával, hogy szeressük azt, aki mivelünk jól teszen, és minél több s nagyobb a jótétemény, annál nagyobb szokott lenni a szeretet is. Az Istennek mihozzánk való jótéteménye, az idvezítő Úr Jézus Krisztusnak mihozzánk való szerelme véghetetlen és kibeszélhetetlen: óh, milyennek kellene hát lenni a mi szeretetünknek is! Bizony, ha kitelhetnék tőlünk, annak is olyan véghetetlennek kellene lenni! De mivel az mitőlünk véges és erőtelen teremtésektől nem telhetik, szeressük Őt, amint tőlünk kitelhetik, teljes szívünkből, teljes lelkűnkből és minden erőnkből.
p. 194
3. Akit igazán szeretünk, annak tetszeni is igyekezünk: azért neked is, keresztyén ember, azzal kell megmutatnod az Istenhez és a Jézus Krisztushoz való igaz szeretetedet, hogy az Ő parancsolatit megtartani és életedet úgy rendelni igyekezzél, amint jó és kedves Őelőtte. Ez az isteni szeretet, hogy az Ő parancsolatit megtartsuk és az Ő parancsolati nem nehezek; amint szent János apostol mondja (1. Ján. 5:3) Maga idvezítőnk is azt mondja: Aki engem szeret, az én beszédemet megtartja; az én Atyám is szereti azt és ahhoz megyünk és annál maradunk. Aki nem szeret engemet, az én beszédemet nem tartja meg. (Ján. 14:23, 24.)
4. Az Istennek és a Jézus Krisztusnak a te idvességedért való cselekedeteiből vedd eszedbe keresztyén ember a te lelkednek drága voltát. Látod, mily nagyra becsülte azt az Isten, midőn a maga szent Fiának odaadásával is kész volt azt a veszedelemből kisegíteni. Látod, mily nagyra becsülte az Úr Jézus Krisztus, midőn azért nyomorúságra és halálra adta magát. A bányászok lemennek a föld gyomrába az aranyért, mivel drága; a gyöngyért leereszkednek a gyöngykeresők a tenger mélységébe, mivelhogy az is drága. De óh mily véghetetlenül drágább ezeknél a te lelked, mivelhogy azért maga az Isten Fia leszállott az alázatosságnak és nyomorúságnak mélységébe. Amit azért az Isten ily drágának tartott, tartsd drágának te is és arra viselj legfőbb gondot.
5. Nagyra becsüld hát a te felebarátidnak lelkét is, különösen pedig a tehozzád tartozóknak és tereád bízottaknak: férjednek, feleségednek, fiaidnak, leányidnak, atyafiaidnak, szolgáidnak, szolgálóidnak lelkét és gondod legyen azokra, amennyire a te tiszted kívánja, igyekezvén azoknak idvességét előmozdítani intéssel, tanítással, feddéssel és jó példaadással. Boldognak tartsd magad, mikor valamely léleknek használhatsz, mert oly drágák a lelkek, hogy az Isten emberré lenni, a dicsőségnek Ura megaláztatni, sokat szenvedni és meghalni kész volt azokért.
6. Végezetre, ha az Isten a te idvességedért ezeket a csodálatos és nehéz dolgokat véghez vinni kész volt, amidőn abból Őneki semmi haszna sincsen, hát te, keresztyén ember, a magad örökkévaló javadért nem cselekednéd-e meg azt a keveset, amit megkíván? Annyira
p. 195
vitte az Isteni csodálatos jóság és szeretet a te dolgodat, annyira elhárította az akadályokat, hogy már neked csak azt mondja az ige: Higyj az Úr Jézus Krisztusban és idvezülsz mind te, mind pedig a te házad népe. (Csel. 16:31.) Igaz, hogy nem valami puszta, sovány hitet kivan, hanem olyan hitet, amely személettel és jócselekedetekkel gyümölcsöző légyen. De mégis mily kevés az, amit cselekedned kell ahhoz képest, amit az Isten cselekedett a te idvességedért, mivelhogy a te erőtelen és hibás szentségeddel és engedelmességeddel megelégszik, csakhogy igaz szívből való legyen, igyekezzél azért teljes magad reáadásával, keresztyenhez illő vigyázással és szorgalmatossággal véghez vinni azt a keveset, légy hív ezen a kevesen, hogy egy napon azt mondják teneked: Kevesen voltát hív, sokra bízlak ezután, menj be a te Uradnak örömébe. (Mát. 25:21, 23.)
Kegyesség tanulmányok
Vissza a tartalomjegyzékez ||| Előző fejezet | Következő fejezet
