Szikszai György: Keresztyéni tanítások és imádságok.
Első szakasz, melyben közönségesen minden keresztyént illető tanítások és imádságok vannak.
Tizenhetedik rész. A keresztyén embernek imádkozni kell, hogy felvehesse a maga keresztjét
p. 110
Azt is kívánja az Úr Jézus az Ő tanítványától, hogy vegye fel a maga keresztjét. (Mát. 16:24.) Könnyű átlátni, hogy az Úr Jézus e kívánságában nem testi és tulajdonképenvaló keresztet ért, nem is a keresztfán való gyalázatos és kínos halált. Mert jóllehet eleinte némely keresztyént ezen a nehéz próbán is átvitt az Úr Jézus, de nem tette azt közössé, minden tanítványi számára.
p. 111
Hanem a maga tanítványának keresztje alatt érti az Úr Jézus általában mindazokat a szenvedéseket, melyek az Ő követésében reá következnek. Keresztnek mondja azokat, mert fájdalmasak, nehezek, kivált néha, midőn rendkívüli próbákban forognak az Ő tanítványi. Az Ő tanítványa maga keresztjének mondja azokat, mert azok ki vannak szabva az Ő tanítványira, kire kisebb, kire nagyobb mértékben: ki van Istentől rendelve, kinek mit kell szenvednie. És mikor azt hagyta meg a Krisztus, hogy az Ő tanítványa vegye fel a maga keresztjét, azzal — célozván arra a szokásra, mely szerint a megfeszíttetésre elítélteknek vállokra kellett venni a magok keresztjét és úgy kellett kivinni a büntetés helyére, — nem egyebet akart kijelenteni, hanem hogy szánja el magát azokra a szenvedésekre, melyek az evangyéliomért reája következnek, és hogy valami reá következik: akár gyalázat, akár javaitól való megfosztatás, akár számkivetés, akár tömlöc, akár kínzás, akár erőszakos halál legyen az, mindazt önként, kész szívvel és örömest elviselje.
Mivel pedig ma nem kell a Krisztus evangyéliomáért olyan rendkívüli ínségeket szenvedni, mint az első keresztyéneknek, azért nekünk mai keresztyéneknek úgy kell felvennünk a mi keresztünket, hogy mindazokat a nyomorúságokat, ellenkező, kedvezőtlen dolgokat, amelyek a mi Istenünk akaratából és igazgatásából reánk következnek, keresztyéni béketűréssel és az Isten akaratán való megnyugvással hordozzuk.
Tanulj meg azért keresztyén ember szenvedni:
1. Az Isten akaratán való megnyugvással: meggondolván, hogy Isten a javadat akarja, midőn nyomorúságokat bocsát reád, és midőn azok által gyakorol téged.
2. Alázatossággal: meggondolván, hogy bűnös vagy és hogy akármivel látogat az Isten, megérdemled.
3. Zúgolódás nélkül: meggondolván, hogy nagy bűn zúgolódni az ellen az Isten ellen, aki tenéked fő urad, atyád, jóltevőd, és aki, ha némely kedvezőtlen eseménnyel is meglátogat, ezerannyi jót közlött és közöl veled.
4. Az Istenben való bizodalommal is: meggondolván, hogy atyai szeretetből fenyít téged, hogy a raj-
p. 112
tad lévő nyomorúság sem az Ő haragjának, hanem az Ő szeretetének jele terajtad és hogy midőn tenéked hasznosnak látja, megszabadít téged.
5. Állhatatossággal: úgy, hogy ha sokáig tart is rajtad a nyomorúság, el ne csüggedj, az Istentől el ne szakadj, az Ő tiszteletétől, az Őhozzá való ragaszkodástól és engedelmességtől el ne távozzál, meggondolván, hogy azért tart sokáig a nyomorúság, mivelhogy az Isten úgy ítéli jónak tenéked.
6. Vidám szívvel és örömest. Nem úgy ugyan, hogy szenvedésid között is jó kedvednek kellene mindenkor lenni, mert az lehetetlen, de nem is volna jó: mert, mikor az Isten sírásra hív, akkor nem nevetésnek, hanem sírásnak ideje van. Hanem úgy, hogy a te szenvedésed között biztassad és vidámítsad magadat az Isten tehozzád való jóságának meggondolásával, hidd el, hogy azokat javadra fordítja és azért úgy viseld el azokat, mint javadra szolgáló dolgokat. Ha így viseled magadat az ellenkező dolgok között, akkor mint Krisztus tanítványa fölveszed a te keresztedet. De mivel a szenvedés mindenkor nehéz és nem kedves a testnek, és a te gyarlóságod miatt semmiben sem véted el hamarább a te kötelességedet, mint a keresztviselésben: azért ha valamiért, azért szükséges gyakorta imádkoznod, hogy ilyen módon fölvehessed a te keresztedet.
Kegyesség tanulmányok
Vissza a tartalomjegyzékez ||| Előző fejezet | Következő fejezet
