Szikszai György: Keresztyéni tanítások és imádságok.
Első szakasz, melyben közönségesen minden keresztyént illető tanítások és imádságok vannak.
Tizenkettedik rész. A keresztyén embernek imádkozni kell, hogy az Isten szakassza el őt a világtól
p. 89
Hogy mily szükséges kötelessége a keresztyén embernek a világtól való elszakadás, észreveheti abból, amit mond szent János: Ne szeressétek e világot, sem azokat, melyek e világban vannak; ha valaki szereti e világot, nincsen abban az Atyának szerelme. (I. Ján. 2: 15) És abból, amit mond szent Jakab: E világnak barátsága gyűlölséges Isten előtt; valaki azért, akar e világnak barátja lenni, az Istennek ellenségé lesz. (Jak. 4:4.)
A világtól való elszakadás, vagy annak nem szeretése nem abban áll, hogy az ember ne szeresse a világi életet; mert ez életnek szeretetét maga az Isten oltotta be az emberbe. Nem is abban áll az, hogy az ember semmit a világi jókból szerezni magának ne igyekezzék, vagy hogy amelyekkel bír vagy bírhat, azokat magától elhányja, elvesztegesse; mert hiszen Isten adományi azok és azért teremtettek, hogy az ember bírja és hasznát vegye azoknak. Nem is abban áll végezetre a világtól való elszakadás és annak nem szeretése, hogy az emberektől külön rekeszkedjünk, a világ fiaival soha ne beszéljünk, azokkal semmi ismeretségbe, barátságba és társalkodásba ne ereszkedjünk: mert úgy szent Pál apostol mondása szerint ki kellene e világból mennünk. (I. Kor. 5:10.)
Hanem im e következendő módon kell, keresztyén ember, elszakadnod e világtól, és azt nem szeretned:
1. E világi életet és minden világi dolgokat hiábavalóságnak tartván, szívedet, lelkedet, kívánságodat ama jobb életre, tudniillik a mennyeire és örökkévalóra emeld fel.
2. A te életednek főcéljául ne e világi dolgokat tegyed, hanem azt, hogy az Isten dicsőíttessék teáltalad, és te az Ő boldog színének látására eljuthass.
3. Olyan felettébb való világi szorgalmatossággal meg ne terheld magadat, amely miatt hátra kellene hagynod idvességed munkáját.
p. 90
4. A világi jóknak szeretetében soha annyira el ne merülj, hogy azoknak megszerzéséért, vagy megtartásáért bűnre és Istennek megbántására vetemednél.
5. E világnak gonosz példáit, bűneit, cselekedeteinek módjait ne kövessed, bűnre való izgatási által magadat elcsalattatni ne engedjed, és soha se nézd azt, micsoda a szokás e világban, hanem azt, hogy mit kíván, mit akar és mit parancsol az Isten.
6. Mikor az Isten akaratja az lesz, hogy akármiféle világi javaidban kárt vallj, azt béketűréssel és az Isten akaratjában való megnyugvással szenvedjed.
7. Végre, midőn az Isten e világból kiszólít, kész légy ezt elhagyni, és az Isten akaratját követni. Így kell a keresztyén embernek e világtól elszakadnia, így kell ezt nem szeretni.
Semmi sem lehet károsabb és veszedelmesebb az ember lelkének, mint a világba való bemerülés, s ahhoz való ragaszkodás. Mert az úgy elfoglalja az ember elméjét és annyifelé vonja, hogy lelkének állapotáról gondolkozni nem ér rá, vagy ha néha gondolkozik is, csak mintegy futtában és igen hiányosan van az. Elvonja az embert az Isten dicsőítésétől, ami pedig főcélja a mi életünknek. Az istentiszteletnek minden munkáit a sok oda elegyített hiábavaló világi gondolatokkal megfertőzted, haszontalanokká, gyümölcstelenekké és Isten előtt megvetettekké teszi. Sok hánykódást és nyughatatlanságot szerez, és ami nagyobb, az Istentől elvonja és bűnbe keveri az embert. Elrontja az ember kedvét az isteni dolgokhoz és azt cselekszi, hogy az ember nem talál gyönyörűséget az Istenben és az Ő kegyelmében, a menyországban és az idvességben, s azért nem is vágyik ezekre, nem törekedik ezeknek bírására. A halálban is kimondhatatlan hánykódást okoz, és végre örök veszedelmet szerez. Semmi sincs hát szükségesebb, mint hogy mindenki, aki a maga javát akarja, e világtól, a föntebb előadott mód szerint mind jobban-jobban elszakadni és annak szeretetétől szabadulni igyekezzék.
De minthogy az ember természettel a föld felé hajlik az őbenne levő romlottság miatt, és a világnak, s világi dolgoknak szeretete nagyon meg van gyökerezve szívében: azért is nehéz dolog a világtól elszakadni és annak tilalmas és ártalmas szeretetét a szív-
p. 91
ből kiszaggatni. Sőt nem is lehet azt különben megvalósítani, csak az Isten kegyelme által. Könyörögj azért gyakran keresztyén ember, hogy az Isten e részben is mutassa meg tebenned a Maga kegyelmének hathatós munkáját, hogy úgy élhess e világban, mint Lót Sodomában, József Egyptomban, Dániel és az ő társai Babilóniábán.
Kegyesség tanulmányok
Vissza a tartalomjegyzékez ||| Előző fejezet | Következő fejezet
