Szikszai György: Keresztyéni tanítások és imádságok.
Első szakasz, melyben közönségesen minden keresztyént illető tanítások és imádságok vannak.
Huszonkilencedik rész. A keresztyén embernek imádkozni kell, mikor ünnepel
p. 221
Minekutána a Krisztus az Ő feltámadását követő negyven nap alatt különb-különbféle megjelenése által bizonyosakká tette tanítványait és akkori követőit a maga feltámadása felől, végre a negyvenedik napon kivitte azokat magával együtt az Olajfáknak hegyére, és minekutána bizonyos rendeléseket adott eleikbe, felemelvén kezét, megáldotta azokat és midőn áldaná azokat, kezdett felemelkedni és az ő láttokra feljebb-feljebb menni az égbe; nézvén azok Őutána mindaddig, mígnem a felhő elszakasztotta Őt szemeik elől és ekképen felment az égbe, az Ő dicsőségének királyi székibe. Ennek a dicsőséges és csodálatos mennybemenetelnek ünnepét nevezzük áldozócsütörtöknek. (Lásd Csel. 1:1-11; Luk. 24:50-52; Márk 16:19.)
Oh, micsoda indulatok támadhattak akkor a Krisztus tanítványaiban, mikor ezt az Ő mennybemenetelét szemlélték! Mily nagy csodálkozással és álmélkodással teltek be, és mily mélységes tisztelet származott őbennök a mennybemenő Jézus iránt, látván, mily dicsőséges személy volt az, aki ővelük annyi ideig oly közvetlenül társalkodott! Mennyire el kellett bámulniok, midőn látták, hogy az a Jézus, aki nem régen oly alávaló és nyomorult állapotban volt, hogy a zsidók megfogták, arcul verték, köpdösték, kínozták s megölték, nemcsak feltámadott a halálból, hanem ime csodálatosan és dicsőségesen megy is fel a mennybe. Fel is jegyeztetett, hogy imádták Őt és hogy szemeiket Ő utána függesztették az égbe, mindaddig, mígnem a hozzájok küldött angyalok megszólították őket. (Luk. 24:52; Csel. 1:10, 11.) Kétség nélkül szomorúság is szorongatta akkor az ő szívüket, látván, hogy távozik tőlük az ő jó Mesterük. De a szomorúságnak öröm állott helyébe, szemlélvén annak az ő jó Mesterüknek nagy hatalmasságát és a dicsőségbe való bemenetelét, ahonnét megőrizheti őket és gondot viselhet őreájok, amint megígérte vala. És ugyancsak az öröm lett legállandóbb indulata szívüknek; mert azt mondja az írás, hogy megtérének Jeruzsálembe nagy örömmel. (Luk. 24: 52.)
p. 222
Te is, keresztyén ember, noha nem láttad testi szemeiddel a. Krisztusnak ezt a mennybemenetelét, mindazáltal, mintha láttad volna, oly bizonyos lehetsz afelől ezeknek a szemtanuknak tanúbizonysága nyomán, és így szintén olyan méltán örülhetsz te is a Krisztus mennybemenetelén, mint azok, akik azt szemükkel látták. Oh mily örvendetes lehet tenéked és minden hívő bűnösnek a Krisztusnak ez a mennybemenetele! Mert ugyanis:
1. akkor vette el a te Idvezítőd a teéretted való sok fáradságinak, törődésinek és szenvedésinek érdemlett jutalmát; akkor ment be a bűnnek és nyomorúságnak helyéről, ahová a te idvességedért leszállott vala, a tökéletes szentségnek és boldogságnak helyébe, ahol illendő lakozni önéki, mint tökéletes szent embernek, sőt mint igaz Istennek.
2. Akkor ment be a te főpapod a nem kézzel csinált szentek-szentébe, hogy ott esedezzék teéretted és az Ő szüntelenül való esedezése által kegyelmet kérjen s nyerjen tenéked.
3. Akkor ment fel a te királyod az Ő királyi házába és dicsőségébe, hogy onnét téged oltalmazzon, igazgasson és megtartson.
4. Akkor állította fel a te főprófétád az Ő tanítószékét a mennyben, hogy onnét kiküldje a maga igéjét és Szentlelkét az anyaszentegyháznak tanítására.
5. Azzal újra nagyobb erővel megbizonyította a te kezesed, hogy tökéletesen megengesztelte az Isten igazságát tehozzád és minden bűnösökhöz az Ő áldozata által, és hogy a váltság munkáját tökéletességre vitte.
6. Akkor nyitotta meg néked a te Jézusod az eget, amely a bűn miatt bezárva vala és be is vitte oda magával a te emberi természetedet, előre elfoglalni a mennyországot a te számodra.
7. Ezzel az Ő mennybemenetelével bizonyos reménységet adott néked a felől, hogy ha néki engedelmes tanítványa és élő igaz tagja lészel e földön, bizonyosan felvitetel egy napon Őhozzá az egekbe. Mert ha felment a Mester, felmennek az Ő tanítványai is; ha felment a fő, nem maradhatnak el az Ő tagjai sem, amint meg is ígérte, mondván: Az én Atyámnak házában sok hajlék van: elmegyek, hogy elkészítsem nektek a helyet. És mikor elmegyek és elkészítem nék-
p. 223
tek a helyet: ismét eljövök és felviszlek titeket én magamhoz, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. (Ján. 14:2.3.)
Óh mily nagy örömödre, vigasztalásodra lehet hát, keresztyén, ember, a te üdvözítődnek mennybemenetele. Mert látod, hogy amint a te idvességedért megszületett és élt a földön, amint a te bűneidért adatott halálra és a te megigazulásodért támadott fel, úgy a te javadra ment fel mennybe is. Te is annakokáért a Krisztus mennybemenetelének meggondolásából ezekre tartsd kötelesnek temagadat:
1. hogy ezt a teéretted megaláztatott, de ismét a te javadra felmagasztaltatott és már most a mennyben dicsőségesen uralkodó Jézust tiszteljed, imádjad, hűségesen szolgáljad, reménységedet Őbenne helyezzed, idvességedet bizodalommal keressed Őbenne és életedet az Ő kiadott parancsolatai szerint rendeljed.
2. Hogy a nyomorúságok között béketűrő légy, nézvén a te hitednek szemeivel a Jézus Krisztusra, aki elsőben nyomorúságokat szenvedett s úgy ment be a dicsőségbe. Nem méltó és nem illendő-e a Krisztussal együtt békével tűrnöd az olyan nyomorúságokat, amelyeknek vége dicsőség és boldogság lesz? Nem csendes szívvel, sőt nem örömmel kell-e járnod azon az úton, melyen a te Idvezítőd bement a dicsőségbe?
3. Hogy a földtől elszakadván, az égre emeld szívedet, kívánságodat és indulatidat, mert odament és ott van a te Jézusod, a te legdrágább kincsed, s ott van a te fejed és vőlegényed; oda ment s ott van a teéretted sokat szenvedett véghetetlen szeretetű Idvezítőd; oda ment s ott van az a szentséges fő, amelyet temiattad e földön tövissel koronáztak, az a szentséges arc, amelyet temiattad e földön gyalázatosan megköpdöstek, azok a szentséges kezek és lábak, amelyeket temiattad e földön éles szegekkel kegyetlenül átvertek, de már most az égben véghetetlen dicsőséggel tündökölnek. Legyen közömbös hát számodra a föld és szíved, kedved legyen a te Jézusodnál az égben; annyival is inkább, mert nem a földön, hanem mennyben készít Ő helyet tenéked. E föld hát csak bujdosásnak pusztája tenéked: mennyben van a valóságos és örök boldog haza. Míg hát tetszik Istennek e bujdosásban tartani téged: élj mértékletesen, igazán és szentül, élj
p. 224
az Istennek és a Jézus Krisztusnak dicsőségére, várván mindenkor reménységgel azt az áldott időt, melyben ez a kegyelmes Idvezítő téged is felvisz oda, ahová Ő fölment, hogy lássad az Ő dicsőségét és Vele együtt boldogságban élj mindörökké.
Kegyesség tanulmányok
Vissza a tartalomjegyzékez ||| Előző fejezet | Következő fejezet
