Szikszai György: Keresztyéni tanítások és imádságok.
Harmadik szakasz, melyben a különb-különbféle nyomorúság és szomorú dolog között forgó keresztyéneket illető tanítások és imádságok vannak.
Első rész. A keresztyén embernek imádkozni kell, midőn nyomorúságban van
p. 441
Mind az Isten beszéde, mind az eleitől fogva való tapasztalás bizonyossá teszi azt, hogy a jó embernek is sokszor nyomorúságokat és kedvezőtlen dolgokat kell elszenvedni e világon. A bujdosó és megkísértett Ábrahám, a számkivetett és sokféle kedvetlenségen átment Jákob, a rabságra adott és tömlöcbe zárt József, az üldözött és a kősziklák barlangjaiban bujkáló Dávid, a mindenétől megfosztott és tetőtől talpig undok fekélyekkel elborított beteg Jób, az oroszlánok között ülő Dániel, az elfogott, elhurcolt, megcsúfolt, megkínzott és megfeszített Jézus, a megkövezett István, a gyűlölt, megvert, láncokkal megkötözött Pál, a szűkölködő, éhező, fekélyes és elhagyott Lázár és több szent eléggé bebizonyítják ezt eleitől fogva a magok példájával. Szóval is világosan mondja az Isten beszéde, hogy sok nyomorúsága van az igaznak, hogy sok nyomorúságon át kell az Isten országába menni, és hogy akik szentül akarnak élni a Krisztus Jézusban, háborúságot szenvednek, (Zsolt. 34: 20; Csel. 14:22: 2. Tim 3:12.)
Kérdés: Vájjon nem illendőbb és jobb volna-e,
p. 442
hogy az Isten a maga híveit soha se bántaná, se bántani ne engedné, hanem mindenkor boldogságban, kedvük szerint való állapotban hagyná élni? Felelet: Teljességgel nem, mert a világi boldog állapot veszedelmes az embernek, a nyomorúságok pedig az Istennek is dicsőségesek, az embernek is hasznosak és idvességesek.
I. Azt mondom, hogy a világi boldog állapot veszedelmes az embernek. Mert abban könnyen elfelejtkezik az Istenről és a maga kötelességeiről, s kevéllyé, fenhéjázóvá, magát nagyra tartóvá, másokat megutálóvá lesz; sok bűnre ád az alkalmat, unalmasokká teszi a lelki dolgokat, lankadttá, tétovázóvá teszi az embert a könyörgésben, az istentiszteletben, a földhöz ragasztja és a mennyországtól elidegeníti. Egy szóval nagy akadálya az az igaz keresztyénségnek és az idvességnek. Nem mondom ugyan, hogy a világi tartós boldogságban is nem lehetne valaki igaz keresztyén és nem idvezülhetne, de bizony nagy vigyázásra és nagy isteni kegyelemre van hozzá szükség. És ha veszedelmes az olyan gyermeknek állapota, akit soha sem fenyítenek, sokkal inkább az olyan embernek állapota, akinek világi boldogságát nyomorúságok és keserűségek nem elegyítik.
II. Ellenben a nyomorúságok az Istennek is dicsőségesek, az embernek is hasznosak és idvességesek. Dicsőségesek az Istennek sokféleképen. Ugyanis
1. a nyomorúságok között tetszik meg legjobban, mily nagy szükség van az Istenre. Egyébkor nem igen érzi azt az ember, de a nyomorúságok és szorongatások hathatósan megéreztetik azt az Isten dicsőségére.
2. Az Istenhez kényszerítik folyamodni az embert. Sokszor magában bízik az ember, bízik más emberekben is, az Istenről pedig elfelejtkezik. De ha olyan nyomorúság száll reá, melyben sem maga magán, sem más nem segíthet ő rajta: már akkor az Istenre fordítja szemeit és mind a maga erejének, mind minden emberi segítségnek hiábavalóságát átlátván. Istenhez folyamodik s Őbenne keresi segedelmét, amely ismét dicsőségére szolgál őneki.
3. A nyomorúságok mutatják ki a híveknek az Isten hűségében és szeretetében való állhatatosságát
p. 443
az ördögnek és a világnak szégyenvallására, az Istennek pedig dicsőségére.
4. Nyomorúságok nélkül nem lehetne szabadítás, de a nyomorúságok alkalmat adnak az olyan dicsőséges szabadításokra, amelyek az Isten jóságát és hatalmasságát nyilvánvalóvá teszik és az embereket az Ő dicsőítésére serkentik.
A hivő embernek is sokféleképen hasznosak es idvességesek a nyomorúságok. Ugyanis
1. őrizik, tartóztatják a bűntől, az elvetemedéstől, a testnek vétkes kívánságit meglankasztják, a bűnnek alkalmatosságit elhárítják és zabola gyanánt vannak.
2. Megalázzák a természetnél fogva kevély és fenhéjázó szívet és önismeretre vezetik az embert.
3. A rossz és veszedelmes úton megállítják és jó útra vezetik, úgyhogy sok hivő embernek el kell ezt mondani szent Dáviddal: Minekelőtte megaláztattam, tévelygek vala, most pedig a Te beszédedet megőrizem. (Zsolt. 119: 67.)
4. A nyomorúságok eszébe juttatják az embernek elmúlt vétkes cselekedeteit; azoknak rosszaságát és utálatosságát jobban megismertetik és eképen sokszor penitencia-tartást s idvességre való megtérést szereznek.
5. Nevelik, meggyökereztetik, gyakoroltatják a keresztyéni jóságokat, nevezetesen a hitet, reménységet, béketűrést, alázatosságot, buzgóságot.
6. Megismertetik a világnak hiábavalóságát, megunatják azt, elszakasztják attól a mi szívünket és a mennyországra emelik fel.
Mindezekre nézve tehát nem jó volna, ha a hivő emberek mindenkor kedvök szerint való állapotban volnának e világon, hanem illendő és szükséges, hogy nyomorúságok között is forogjanak. Sőt bátran el lehet mondani, hogy boldogtalan ember az, aki a nyomorúságokat és keserűségeket nem kóstolja, ellenben boldog, aki azok által gyakoroltatik. Szent Jakab apostol mondja, hogy boldog ember, aki kísértést szenved: mert minekutánna megpróbáltatik, elveszi az életnek koronáját, melyet ígért az Úr az Őt szeretőknek. (Jak. 1: 12.)
No hát keresztyén ember, akármiféle nyomorúságban légy, ne tartsd azt idegen, vagy ártalmas dolog-
p. 444
nak, ne tartsd azért magadat boldogtalannak, el ne csüggedj, sőt inkább vigasztaljad, erősítsed és biztassad magadat. E végre vedd eszedbe a következő dolgokat:
1. A nyomorúság és kedvezőtlen állapot nem történetből van rajtad, hanem az Istennek, a Te fő uradnak és irgalmas atyádnak akaratjából és igazgatásából, aki pedig nem akar kárt tenni teneked, hanem mindenkor javadat akarja.
2. Ha keserves is a nyomorúság, de másfelől hasznos és idvességes. A sebész piszkálja, vagdalja a sebet, fáj a betegnek, de azért örömest szenvedi és magát a tűrésre megerősíti, mivelhogy tudja, hogy azzal tisztítani és gyógyítani akarja. Mennyivel inkább kell a keresztyénnek csendességgel, sőt örömmel viselni az Istentől reábocsátott keresztet, ha fáj is, tudván, hogy lelke gyógyulására és egészségére szolgál.
3. Látott az Isten tebenned olyat, amiért szükségesnek ítélte, hogy dorgálás alá vegyen és nem haragból, hanem szeretetből cselekszi azt a te javadra. Mint az atya édes fiát megfenyíti, midőn dolgát nem szereti, azonképen, akit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad. (Zsid. 12: 6.) Akit azért nem dorgál, hanem mindenkor kedve szerint folynak dolgai, rossz jel az, mert azt mutatja, hogy az Isten nem szereti, fiának nem tartja és nem gondol vele.
4. Vedd eszedbe s gondold meg, hogy a Jézus, az Isten Fia mennyit szenvedett. Amit te szenvedsz, ezredrésze sem annak. Ha Ő szent atyjához való engedelmességből annyi gonosz dolgon kész volt átmenni a te javadra, te az ő tanítványa lévén, nem követnéd-e valami részben az Ő nyomdokit a tulajdon magad javára.
5. Az Isten megszabadíthat téged a nyomorúságból mihelyt akarja, mert mindenható; meg is akar szabadítani úgy, amiképen és amikor hasznosnak látja teneked, mert véghetetlen jóságú és könyörületességű; világosan meg is ígérte: Hívj engem segítségül a te nyomorúságodnak idején, megszabadítlak téged. (Zsolt. 50:15.) Megszabadította Ábrahámot az ő sokszori szorongattatásiból. Jákobot az ő sokféle nyomorúságiból. Józsefet az ő gonosz bátyjainak kezéből, a hamis vádtól és a tömlöcből. Mózest a nagy veszedelemből, Jó-
p. 445
bot a nagy ínségből és betegségből, Dávidot az üldöztetésből és gyalázatoktól stb. Az Isten most is ép olyan hatalmú és jóságú, mint akkor volt; és te magad is nem tapasztaltad-e egykor-máskor magad körül az Ő szabadításait?
6. Lesz ez élet után más élet, amelyben minden könyhullatás eltöröltetik a híveknek szeméről. (Jel. 7 ; 17.) Ha olyan a nyomorúság, amelyet csodatétel nélkül nem lehetne elfordítani, vagy ha illendőnek és hasznosnak látja az Isten, hogy mind halálig tartson, az olyanból az élet után szabadítja meg a maga híveit, minden bánatjukat és szenvedésüket vég nélkül való örömre és boldogságra fordítván. Így szabadította meg Lázárt az ő holtig tartó nyomorúsága után. (Luk. 10.)
Azt is megmutatom már röviden, miképen kell te magadat viselned a nyomorúságban?
1. Ismerd el s imádjad az Istennek ostorozó kezét és alázd meg magadat Ő előtte.
2. Ne zúgolódj, ne hánykolódj, hanem csendességgel, béketűréssel szenvedj. Oh mily nagy iszonyúság zúgolódni és indulatoskodni az Isten ellen, aki fő úr és szerető atya!
3. Vizsgáld meg életedet, gondold meg és bánd meg bűneidet; és ne hogy alább hagyd a kegyességet s az istentiszteletet, sőt inkább növekedjék buzgóságod; ne hogy elfordulj Istentől a nyomorúság miatt, sőt inkább jobban ragaszkodj Hozzá és életednek s vétkes szokásaidnak megjobbításában munkálódj.
4. Bizodalmad legyen Istenben, csendességben várjad az Ő szabadítását, ne szabj Ő elébe sem időt, sem módot, hogy mikor s miképen szabadítson meg téged, hanem bízzad azt az Ő bölcseségére és jóságára.
5. Ha békételen beszédekre találsz fakadni, bánd meg, sirasd meg és többé ne nyisd meg a te szádat.
6. Imádkozz a béketűrésért és a tűrő erőért, imádkozz a szabadításért is; imádkozz azért is, hogy az Isten tegye idvességesekké tenéked a maga látogatásait.
7. Ha mindjárt meg nem hallgat, ne restülj meg a könyörgésben; ha mindjárt meg nem szabadít, ne csüggedj el az Őbenne való bizodalomban. Hitedet, béketűrésedet akarja próbálni és gyakorolni. Sőt ha halálodig tart is a nyomorúság, légy hív mind halálig is és neked adja az életnek koronáját.
Kegyesség tanulmányok
Vissza a tartalomjegyzékez ||| Előző fejezet | Következő fejezet
