Szikszai György: Keresztyéni tanítások és imádságok.
Első szakasz, melyben közönségesen minden keresztyént illető tanítások és imádságok vannak.
Huszonkilencedik rész. A keresztyén embernek imádkozni kell, mikor ünnepel
p. 204
A nagypéntek arra a legelső nagypéntekre emlékeztet, melyen az Isten Fia, a mi Urunk Jézus Krisztus bemerítette magát érettünk a gyötrelmeknek tengerébe: megfogták, ítélőszék elé állították, hamisan vádolták, ártatlanságában elitélték, ostorozták, verték, csúfolták, kezeinél és lábainál fogva keresztfához szegezték, az ég és a föld közé felemelték, mindeneknek
p. 205
csúfjává és csodájává tették és a legkínosabb s leggyalázatosabb halállal megölték. Mikor Dávid Uriást hazaküldte, hogy otthon a maga ágyán nyugodjék, semmiképen reá nem vehette magát, illetlenségnek tartván, hogy míg Joab, a fővezér és az ővele levő izraelbeli vitézek a mezőn táborban szenvedtek, ő otthon egyék, igyék és kedvére nyugodjék (2. Sám. 11: 11.) sokkal inkább illetlen lenne tehozzád, keresztyén ember, sőt nagyon vétkessé tenne téged, ha te ezen a napon, amely annak az első nagypénteknek helyébe tétetett, melyen az Istennek örökkévaló Fia, a te Urad, Istened es Idvezítőd megverettetve, megköpdöstetve, megverettetve és az Istennek a mi bűneink ellen való haragjától megterhelte függött a keresztfán, te kedvedre ennél, innál, vigadnál, világi hiábavalóságokba, gyönyörűségekbe, látogatásokba, mulatságokba elegyednél.
Sőt inkább az a te tiszted ezen a napon, hogy sirasd meg bűneidet, amelyek ily iszonyúképen kínozták a te Idvezítődet; tarts penitenciát, szaggasd meg nem ruháidat, hanem szívedet; vedd eszedbe, a Jézus szenvedését és halálát s abból kitündöklő véghetetlen szeretetének csodáját; dicsérjed és áldjad Őt, tégy állhatatos elhatározásokat afelől, hogy ezt a téged csodálatosan szerető Istenedet és Idvezitődet egész életedben állhatatosan szereted, féled es tiszteled. Ezek az igaz nagypénteki munkák; ezekben illő gyakorolnod tenéked is temagadat ezen a napon. Voltak, aki ezt mindezek felett szigorú böjtöléssel töltötték és vajjon nem illendő dolog volna-e azt cselekedni minden keresztyénnek? A Krisztus szenvedéséről és haláláról pedig ezeket forgasd eszedben ezen a napon:
1. Hogy midőn a Jézus szenvedett és meghalt, akkor olyan személy szenvedett és halt meg, aki Isten Fia és igaz Isten volt. Nem szenvedett ugyan és nem halt meg az Isten, de Isten volt, aki szenvedett és meghalt; és így véghetetlen isteni méltóságú személynek szenvedése és halála volt az. Oh csodálatos szenvedés és halál! Soha sem szenvedett több ilyen személy, soha sem volt több ilyen szenvedés és halál.
2. A Jézust maga az Atya Isten önként, jószántából adta a szenvedésre és halálra. Mi bűnösök nem is tudtuk és nem mertük volna azt kérni Ötőle. Kinek öt-
p. 206
lött volna az csak elméjébe is, hogy a felséges Isten még azt is megcselekedné? És kicsoda merte volna ezt csak gondolattal is kívánni Őtőle, hogy a maga szent Fiát küldje el helyettünk szenvedni és meghalni? Vajjon a halálra ítélt pártütő jobbágyok mernék-e azt csak elgondolni is, annyival inkább pedig kérni a királytól, aki ellen pártot ütöttek, hogy a maga egyetlenegy fiát adja helyettük a halálra? Amit egy földi királytól képtelenség volna várni és kívánni, azt cselekedte meg önként a mennyei király. Oh könyörületességnek feneketlen mélysége! De
3. az Atya Isten a maga szent Fiát nem parancsolattal, nem erőszakkal kényszerítette a bűnösök helyett való szenvedésre és halaira, hanem Ő önként, szabad akarata szerint vállalta azt; önként, szabad akarata szerint állott elő az elégtételre és a bűn ellen való isteni haragnak elviselésére, hogy a bűnös emberek az alól kiszabaduljanak. Oh szeretetnek és könyörületességnek másik mélysége, amely szinte olyan feneketlen és meglábolhatatlan, mint az Atyáé.
4. A Jézus szenvedése és halála ártatlan szenvedés és hálál volt. Soha semmi bűnt sem cselekedett és álnokság az Ö szájában nem találtatott. Júdás, az Ő elárulója is vallást tett az Ő ártatlanságáról, mondván: Vétkeztem, hogy elárultam az igaz vért. Pilátus, az Ő ítélő bírája is megmosta kezeit és azt mondotta: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől. Ilyen ártatlannak kellett annak lenni, aki másokért akart eleget tenni az Ő szenvedésével és halálával. Ugyanis
5. a Jézus szenvedése és halála mi helyettünk és a mi bűneinkért való szenvedés és halál volt, elégtevő, mi helyettünk fizető volt az. A mi álnokságinkért sebesíttetett meg, a mi bűneinkért rontatott meg, a mi békességünknek veresége volt Ő rajta és az Ő sebeivel gyógyultunk meg. (Ézs. 53:5.) Innét lett az, hogy midőn sok mártír, akik között gyenge asszonyok és szüzek is voltak, nagy vidámsággal, bátorsággal, sőt örvendezve és énekelve ment akármiféle kínra és halálra; a Jézus, az Isten és ember, az ártatlan és bűn nélkül való ember félt, rettegett, szomorkodott, kiáltott, panaszolkodott, midőn a halállal szembe szállott. Onnét lett, mondom az, hogy a mártírok senki bűneit sem hordozták, az ő halálok nem volt sem a magok,
p. 207
sem a mások bűneiért való fizetés; de a Jézus a világ bűneivel volt megterheltetve, számtalan gonosznak büntetése feküdt Őrajta, az Ő szenvedésé és halála, mi helyettünk és a mi bűneinkért való szenvedés és halál volt.
6. Jóllehet a Jézus Krisztus az Ő szenvedésében és halálában igen kínos, igen gyalázatos és nyomorúságos állapotra jutott vala, mindazáltal az az állapota sem volt az Ő isteni nagyságos és dicsőséges voltának nyilvánvaló bizonyságai nélkül. Azok a csodálatos dolgok, melyek az Ő halálakor estek, az a nap, amely akkor gyászba öltözött, az a sötétség, amely akkor befedezte a földet, az a templom kárpitja, amely akkor kétfelé hasadt, az a föld, amely akkor megindult, azok a kősziklák, amelyek akkor megrepedeztek, az a pogány százados, aki akkor vallást tenni kényszeríttetett, azok a koporsók, amelyek akkor felnyíltak, azok a halottak, amelyek akkor feltámadtak, a sok kín és gyalázat között megholt Jézus személyének nagyságos és felséges voltáról bizonyságot tesznek. (Luk. 23: 44,45. Mát. 27: 51—54.) Ezek után, keresztyén ember:
1. szemléljed és imádjad az Isten Fiának szenvedésében és halálában az Istennek szigorú igazságát, mely szerint készebb volt szerelmes Fiát kínra és halálra adni, mintsem a bűnt büntetés nélkül hagyni. Az Ő véghetetlen bölcseségét, mely szerint ily csodálatos, de szent és tökéletes útat vett elő, hogy azon meg is büntethesse a bűnt, meg is kegyelmezhessen a bűnösnek. Az Ő mindenhatóságát és mindenekre elégséges voltát, mely szerint a sötétségből világosságot, a gyalázatból tisztességet, a halálból életet hozott ki. Az Ő véghetetlen jóságát, irgalmasságát és emberekhez való csodálatos szeretetét, mely szerint ennyire nem kedvezett szerelmes Fiának, szerelmes Fia is ennyire nem kímélette magát mi érettünk bűnös emberekért.
2. Vedd elmédbe az Isten Fiának szenvedéséből és halálából a bűnnek iszonyú voltát. Íme, hogy gyötrődött és micsoda keserves állapotra jutott a miatt az Isten Fia, a dicsőségnek királya. Oh mily nagy gonosz hát a bűn! Mily rettenetes és elhordozhatatlan az isteni harag, melyet érdemel! Oh mily boldogtalanok lettünk volna hát, ha az Isten Fia elő nem állott volna mi helyettünk! Oh mily boldogtalanok lesznek hát
p. 208
azok, akik az Isten Fiát megvetik hitetlenségük vagy inegtérhetetlenségük által és azért szabadulást nem vesznek Őáltala a bűn ellen való isteni harag alól! Bizony jobb lett volna az ilyeneknek sohasem születni.
3. Tanulj az Isten Fiának szenvedéséből és halálából keresztyéni jóságokat, mert majd minden jóságra példát hagyott abban teneked. Nevezetesen tanulj Tőle alázatosságot: ime, hogy megalázta vala magát a dicsőségnek Ura. Tanulj Tőle szelídséget: ime, mily szelíden viselte magát a sok bántás és bosszúságtétel között: mikor szidalmaztatott, senkit sem szidalmazott; mikor szenvedett, senkit sem fenyegetett. (I. Pét. 2: 3.) Tanulj Tőle béketűrést és Isten akaratán való megnyugvást: ime, mily csendesen viselte a nyomorúságot. Sohasem nyughatatlankodott, békétlenkedett, zúgolódott. Imádkozott ugyan mondván: Atyám, ha lehetséges, múljék el én tőlem e pohár, de utána tette: ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint Te. (Mát. 26:39.) Tanulj Tőle méltatlan bosszúságoknak megbocsátását és ellenséghez való szeretetet: ime, hogy mentette ellenségeit, miképen imádkozott azokért, midőn az Ő csúfolásában, kínzásában és megölésében foglalatoskodtak. (Luk. 23:34) Tanulj Tőle Istenben való bizodalmat a legnagyobb nyomorúságok között is: ime minden kínjai és szorongatási között az Istent mind halálig Atyjának szólította, halála óráján is lelkét az Ő kezébe ajánlotta. (Luk. 23:46.)
4. Végy végezetre vigasztalást és bátorságot a Krisztus szenvedéséből és halálából a bűn, halál, pokol és kárhozat ellen. Sok a te bűnöd; úgy de a Jézus szenvedett, meghalt, eleget tett azokért és elhordozta azoknak büntetését: ha azért a Jézusban igazán hiszel, bizonyosan ment vagy a te bűneidnek büntetésétől, az Isten irgalmas és könyörülő tehozzád. A halál is hát micsoda ártalmadra lehet? Nem követ téged semmi büntetés halálod után, mert a Jézus elviselte azt, sőt inkább boldogság követ, melyet a Jézus megszerzett A pokolnak és kárhozatnak sincsen hatalma terajtad, mert Jézus megrontotta azt. Nagy kisebbségére szolgálna az Jézus szenvedésének és halálának, ha te ahhoz ragaszkodván, meg nem menthetne téged a pokoltól és a kárhozattól. Nem csak megmenthet és megment attól, hanem annak felette örök boldogságot adhat és ád,
p. 209
mert Jézus szenvedése és halála nem csak azt érdemelte ki, hogy az Őbenne hívő a kárhozatra ne menjen, hanem azt is, hogy átmenjen a halálból az életre. (Ján. 5:24.) Mikor azért eljő a te halálod, a Jézus halálából végy bizodalmat és bátorságot arra, hogy a te lelkedet Istennek ajánljad, azt mondván a haldokló Jézussal: Atyám, a Te kezedbe teszem az én telkemet.
Kegyesség tanulmányok
Vissza a tartalomjegyzékez ||| Előző fejezet | Következő fejezet
