Szikszai György: Keresztyéni tanítások és imádságok.
Első szakasz, melyben közönségesen minden keresztyént illető tanítások és imádságok vannak.
Huszonkettedik rész. A keresztyén embernek imádkozni kell, hogy szelíd lehessen
p. 133
A szelídség abban áll, hogy felebarátjuknak ellenünk való vétkeit békével eltűrjük; mikor megbánt valaki, ne gerjedjünk haragra mindjárt, vagy ha a romlottság miatt gerjedezni kezdünk, azt nagyra nőni ne engedjük, hanem elnyomjuk; a szidalomért szidalommal, a gonoszért gonosszal ne fizessünk, mérges beszédekkel ne szóljunk, haragból, bosszankodásból ne fenyegetőzzünk, ne átkozódjunk, bosszúállásra ne igyekezzünk, hanem csendességben bírjuk a mi lelkünket és a megbocsátásra mindenkor készek és hajlandók legyünk.
Szelíd vagy-e, keresztyén ember, vagy nem: ezt előbb meg nem tudhatod, hanem csak akkor, midőn valamely ellenséged, gonosz akaród ellened kikel, üldöz, gyaláz, szidalmaz, becsületedben vagy javaidban károsít. Ha akkor csendesen viseled magadat, békével eltűröd a rajtad végbevitt bosszúságot és se nem mér-
p. 134
gelődöl, se nem átkozódol, se nem fenyegetőzöl: szelíd vagy. De ha azonnal haragra gerjedvén, mérgesen kiabálsz ellene, azt átkozod, szidalmazod, fenyegeted és bosszúállásra kész vagy az ellen, bizonyos, hogy még a Krisztusnak szelíd lelke nincsen benned és nagyon hiányos vagy a te keresztyénségedben.
Vedd eszedbe azért magadat, gyűlöld meg ezt a vad természetet, igyekezd azt levetkőzni és a szelídségnek indulatit felöltözni, hogy a szelíd Jézus tanítványi közé számláltassál. Hathatósan serkentenek és köteleznek erre téged a következő dolgok:
1. Az Isten parancsolati: Járjatok úgy, mint illik a hivatalotokhoz, mellyel hivattattatok minden alázatossággal és szelídséggel és lelki kegyességgel, elszenvedvén egymást. (Eféz. 4:1, 2.) Öltözzetek fel, mint Istennek választotti szentek és szerelmetesek, kegyelmességet, alázatosságot, szelídséget, csendességet, eltűrvén egymást és megengedvén egymásnak stb. (Kol. 3:12, 13.)
2. Az Isten szenteinek példái, akik mindnyájan az Ő többi jóságaik között szelídek is voltak: mint Mózes (4. Móz. 12:3.), Jákob, József (1. Móz. 25: 27; 50:17.), Dávid (2. Sám. 16:10, 11.), szent Pál (2. Tim. 3:10.) stb. Nem volt egy igaz, Istenfélő ember sem, akinek életéből cselekedeteiből és maga viseléséből szelídség ne tündöklött volna, mert az elválhatatlan minéműsége és tulajdonsága az igaz híveknek.
3. A szentek szentének: a Jézus Krisztusnak példája. Senki nem szenvedett az emberektől annyi méltatlan gyalázatot és szidalmat, mint Ő. És noha Isten Fia volt, bűn nélkül való volt, mindenható volt, mégis oly nagy szelídséggel elszenvedte a bosszúságokat, hogy soha senkivel perbe nem szállott, senkit nem szidott és nem átkozott, senkin bosszút nem állott. Midőn szidalmaztatnék, úgymond szent Péter apostol, senkit nem szidalmaz vala, és mikor szenvedne, senkit nem fenyeget vala, hanem annak hagyja vala a bosszúállást, aki igazán ítél (1. Pét. 2:23.) Lehet-e gondolni, hogy valaki ennek a szelíd Jézusnak igaz tanítványa lehessen a szelídségnek indulati nélkül? Ahonnét Maga meg is mondotta, hogy: aki az Ő tanítványa akar lenni, szükséges, hogy Őtőle megtanulja a szelídséget. (Máté 11: 29.)
4 A szelídséggel ellenkező indulatoknak illetlen és
p. 135
undok volta. Óh, mily illetlen, rút dolog az, egy szegény nyomorult, az Isten ellen sokszor vétkező, számtalan bűnökkel megterheltetett, és azért az Isten büntetésire mindennap, minden szempillantásban méltó teremtésnek mindjárt felgerjedni, felháborodni, mérgelődni és bosszúállásra sietni az őt megbántók ellen. Annyival inkább pedig, ha Isten fiának tartod magadat, illik-e Isten fiának felháborodni, háborogni és vadállat módjára fenekedni vétkező felebarátja ellen? Sőt inkább, nem a csendesség illik-e ahhoz, nem a szelídség-e annak szükséges ékessége?
5. Az Istenhez való engedelmesség is és szent igazgatásához való tisztelet szelídségre kötelez. Mert ha a dolgot meggondolod, nem látod-e át, hogy mikor valaki ellened támad, gyaláz, szidalmaz vagy üldöz, azt az Isten bocsátja és küldi tereád, mint Dávidra Sémeit (2. Sam. 16:11.), még pedig bölcs okokért a te javadra? P. o. hogy hitedet, tűrésedet próbálja, vagy eszedbe juttassa és megbánassa veled valami igazságtalan és szeretetlen cselekedetedet, mellyel hasonlóképen te is ellened való sóhajtásra adtál okot valamely felebarátodnak, vagy hogy mint vétkező fiát megostorozzon, vagy másvégre. Vájjon hát nem az-e a kötelességed, hogy elfordítván szemedet ellenségedről, Istenre fordítsad, és azt, amit rosszakaród ellened cselekszik, úgy nézvén, mint Istentől bocsáttatott keresztet, alázatos csendességgel és szelídséggel hordozzad?
Ez az öt dolog, ha illendőképen gondolóra veszed azokat, megismerteti teveled azt, hogy a szelídség szükséges a keresztyénnek. De ha megvizsgálod életedet, nem úgy találod-e, hogy számtalan sokszor áthágtad ennek az Isten s emberek előtt kellemes jóságnak határát? Sőt nem úgy találod-e, hogy akármint igyekezel, el nem kerülheted, hogy ottan-ottan mérges, haragos idulatok ne származzanak benned a téged megbántók ellen? Nem kell-e tapasztalnod, hogy a hirtelen jövő bosszúságokra akaratod és feltételed ellen oly hirtelen megindulsz és kifakadsz, hogy csak azt veszed észre, hogy már megesett? Ebből azt ismerd meg, keresztyén ember, hogy itt nem elég a magad ereje és igyekezete, hanem a mellé szükséges az isteni kegyelem. Úgy igyekezz azért szelíd lenni, hogy amellett imádkozz buzgóságosan az Isten kegyelméért.
Kegyesség tanulmányok
Vissza a tartalomjegyzékez ||| Előző fejezet | Következő fejezet
