Szikszai György: Keresztyéni tanítások és imádságok.
Harmadik szakasz, melyben a különb-különbféle nyomorúság és szomorú dolog között forgó keresztyéneket illető tanítások és imádságok vannak.
Tizenegyedik rész. A keresztyén embernek imádkozni kell, mikor szárazság van
p. 513
Mindenható Felséges Úr Isten, akinek hatalmában van az idő és úgy rendeled annak változásit, amint akarod: mikor a Te nagy jóvoltodat akarod mutogatni, esőt adsz mind az igazaknak, mind a hamisaknak, nem hagyod Te magadat tanúbizonyság nélkül, adván mennyből esőt és termékeny időket: mikor pedig hatalmasságodat és a háládatlan emberek ellen való nemtetszésedet akarod láttatni és tapasztaltatni, bezárod az eget és senki meg nem nyithatja, megszárasztod a földet és senki meg nem áztathatja, aszályt küldesz az eső helyé-
p. 514
ben, port és hamvat a kövérség helyében, hogy a föld ne teremje meg az ő gyümölcsét.
Mi is érezzük most, oh Isten, ezt a Te szomorú ítéletedet, mert földünknek nedvessége kiszáradott, gyümölcsöző ereje megfogyatkozott, szép termései sinylenek és romlanak, mivelhogy szüntelen a száraz melegség emészti azokat, és kívánatos esőzések által nem újíttatnak. Nem véletlenül van ez, oh Uram, hanem a Te látogató kezed ez a mi sok bűneinkért, a Te haragodat teszed az által nyilvánvalóvá mennyből a mi sok gonoszságunk ellen. Mert háládatlanok voltunk Tehozzád sok jótéteményidért, sokképen gonoszul visszaéltünk a Te áldásiddal, midőn azokkal gazdagon meglátogattál. Oh mily számlálhatatlan sok és nagy vétek uralkodik mi közöttünk! Mily nagyon elhatalmasodott a romlottság mindenfele rendűek, állapotúak és idejűek között!
Méltán cselekszed azért, oh igaz ítéletű Isten, hogy elvonod mitőlünk az áldást, amelyért Téged illendőképen nem dicsőítettünk, hogy bezárod a Te jó kincsedet, az eget, hogy esőt ne adjon a mi földünkre, amelyről a mi gonoszságaiknak kiáltása felhatott Teelődbe, és hogy szárazságot hívtál a gabonára és borra, amelyekből sokszor alkalmat vettünk a Te megbántásodra. Sőt méltán cselekszed, hogy minket oly szükségre és éhségre juttatsz, amelyben ugyan valójában megérezzük, hogy Tetőled eltávozni és a Te bosszúságodra járni nagy boldogtalanság és veszedelem.
De oh könyörülő és véghetetlen irgalmasságú Isten, aki azzal is meg szoktad dicsőíteni Temagadat, hogy a méltatlanokkal jól teszel, és azzal is meg szoktad mutatni, hogy Te Isten vagy és nem ember, hogy áldásodat hagyod magad után azokon is, akik átkot és büntetést érdemelnének: ne tekintsed a mi bűneinket, ne bánj mivelünk az eláradott gonoszságnak érdeme szerint, hanem a Te elfogyhatatlan jóvoltod szerint könyörülj mirajtunk, mi-
p. 515
dőn büntetést érdemlünk; tégy jól mivel ülik, midőn arra méltatlanok vagyunk. Vedd el rólunk méltó haragodat, szakaszd félbe büntető ostorodat, fordítsad hozzánk jóakaratodat, esőt küldvén a mi földünkre és megadván annak a gyümölcsöztető erőt, hadd teremjen eleget a mi tápláltatásunkra. Te vagy, oh Uram, az esőnek Atyja, Te szülöd a harmatnak cseppjeit, a pogányok istenei esőt nem adhatnak az égből, nem adhatnak áldást és termékenységet a földre; de a Te parancsolatodra leszáll az eső és megnedvesíti a földet, áldás jő alá mennyből és meggazdagítja az embereket. Parancsolj azért, mindenható és irgalmas Isten, hadd jöjjön segedelem, vígasztalás és áldás minekünk is.
E mellett pedig a mi lelkünkre is szállítsd le a Te kegyelmednek drága esőjét, hogy ne legyünk hasonlatosak a száraz földhöz, amely gyümölcsöt nem teremhet, hanem mint a kövér, nedves föld, gyümölcsözhessünk mindenféle jócselekedettel, amelyek legyenek a Te lelkednek gyönyörködtetésére és a Te szent nevednek dicsőségére, és végre juttass el minket arra a boldog és kívánatos állapotra is, amelyben tökéletes virágzásunk és gyümölcsözésünk lehessen a Te szent országodban a Te véghetetlen irgalmasságodból a Jézus Krisztus által.
Ámen.
Kegyesség tanulmányok
Vissza a tartalomjegyzékez ||| Előző fejezet | Következő fejezet
