Szikszai György: Keresztyéni tanítások és imádságok.
Tizenegyedik rész. A keresztyén embernek imádkozni kell, mikor szárazság van
p. 511
Jóllehet, mind a szárazságnak, mind az esőnek természetes okai vannak, mindazáltal bizonyos, hogy mind a kettő a természet Urának, az Istennek akaratjától és igazgatásától függ. Ugyanis az Isten beszéde világosan tanítja és bizonyítja, hogy az aszállyal és szárazsággal az Úr ver az engedetlenségért; Ő teszi az eget olyanná, mint a vas és a földet, mint az érc; Ő ád az eső helyébe port és hamvat a földre. (5. Móz. 28: 22—24.) Hogy az Isten hívja a szárazságot a földre és hegyekre, a gabonára és a borra, az olajra és arra, amit a föld terem, az emberekre is és a barmokra és az embernek minden kézi munkájára, (Agg. 1:11.) Hogy mikor az Úr haragja felgerjed az emberek ellen, berekeszti az eget, hogy eső ne legyen és a föld az ő gyümölcsét ne teremje. (5. Móz. 11:17.) Hogy Ő ver szárazsággal és ragyával és Ő tartóztatja meg az esőt az emberektől; sőt hogy Ő ád esőt egy városra, más városra pedig nem ád; és Ő cselekszi azt, midőn a földnek egy része esővel megöntöztetik és amely föld nem engedte, hogy eső szálljon reá, megszárad. (Ámós 4:7, 9.); és hogy Akháb királynak és népének gonoszságáért úgy bezárta, az Isten az eget, hogy három esztendeig és hat hónapig nem volt eső a földön. (1. Kir. 17; Luk. 4: 25; Jak. 5:17.)
Azt is bizonyítja az ellenben, hogy midőn az Úr kedvezni akar valamely népnek: megnyitja annak az Ő jó kincsét, az eget, hogy esőt adjon annak földének alkalmatos időben (5. Móz. 28:12.); hogy Ő az, aki be-
p. 512
fedezi az eget sűrű felhőkkel és esőt készít a földre (Zsolt. 147:8.) Ő az, aki felhőt szerez és záporesőt ád (Zak. 10:1.); Ö az, aki esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak (Mát. 5:45); Őö az, aki nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül, adván mennyből esőt és termő időket. (Csel. 14:17.) Úgy adja továbbá elő az esőadást, mint az igaz Isten tulajdonságát, melyre a pogányok istenei tehetetlenek. (Jer. 14:22.) Azért is az Úrhoz igazít az esőért: Kérjetek az Úrtól esőt alkalmatos időben; és az Úr felhőt szerez és záporesőt ád nektek. (Zak. 10:1.) Salamon is az ő imádságában, melyet a jeruzsálemi templom felszentelésekor mondott, azt kérte többek között, hogy midőn abban a házban imádkozik az ő népe az esőért, hallgassa meg őket. (1. Kir. 8:35, 36.) Illyés is az Úrnak könyörgött és lőn eső a negyedfél esztendeig való szárazság után. (Jak. 5:18.) Sámuel is az Úrhoz kiáltott és adott az Úr mennydörgést és esőt azon a napon. (1. Sám. 12:18.)
A Szentírásnak ezek a mondásai és példái bizonyosokká teszik e hat dolgot:
1. Hogy a szárazság az Istentől jő.
2. Hogy az az Isten haragjának jele és büntető ostor az embereknek bűneiért.
3. Hogy az alkalmas időben való eső az Isten jóvoltának adománya.
4. Hogy azért imádkozni kell.
5. Hogy az istenfélő embereknek imádsága hathatós annak megnyerésére.
6. Hogy az Isten az Ő nagy jóvoltából és az Őt félőkre való tekintetből a gonoszokkal is közli ezt a jótéteményét.
Te is hát keresztyén ember, midőn szárazság van, ne tulajdonítsad azt a véletlennek, sem az idő rendezetlen járásának, hanem az Istenre fordítván szemedet, úgy nézzed azt, mint az Isten kezét, mely a háládatlan embereket ostorozni akarja, mint az Ő kedvetlenségének és haragjának jelét, amely az eláradott rosszaság miatt mutogatja magát. És midőn elnézed az embereket, miképen sóhajtoznak a szárazságban az eső után, de mégsem szállnak magokba, életöket nem jobbítják meg, hanem megszokott életüknek módját követik, méltán fájlalhatod ezt az ő nagy lelki gondatlanságokat.
Néked azért olyankor azt kell cseleked-
p. 513
ned, hogy mélységes alázatossággal járulj az Istenhez, ismerd be Előtte mind a magad bűnös voltát, mind a te lakótársaidnak nagy romlottságát, bánkódj, szomorkodj az eláradott bűnökön, fohászkodj, imádkozz, hogy az Isten ne tekintse a te népednek bűneit, hanem az Ő nagy irgalmassága szerint könyörüljön, és a szárazság helyébe adjon hasznos esőket és termékeny napokat,
A száraz földnek szemléléséből pedig vedd eszedbe e három dolgot
1. Mily hiábavaló magában az embernek minden munkája és igyekezete! Imé, ha az esőt elfogja az Isten a földtől, mindjárt nyaka szakad az emberek reménységének.
2. Mily erőtelenek és hiábavalók az emberek! Imé, ha minden erejöket összeadnák is, meg nem nedvesíthetik a száraz földet.
3. Milyen nagy szükséged van az Isten kegyelmére: olyan, mint a megszáradt földnek az esőre. Mert amint a száraz föld meg nem teremheti az ő gyümölcsét, ha csak az égből meg nem nedvesíttetik; ép olyan alkalmatlan vagy te a jóságos cselekedetek lelki gyümölcseinek megtermésére, ha csak az Isten onnét felülről kegyelmet nem ád. Amiképen azért a száraz föld kívánja a vizet, úgy kívánjad te is az Isten kegyelmét, mondván szent Dáviddal: Az én kezemet kiterjesztem Tehozzád, az én lelkem fohászkodik Hozzád, mint a szomjúhozó föld. (Zsolt. 143: 6.)
Kegyesség tanulmányok
Vissza a tartalomjegyzékez ||| Előző fejezet | Következő fejezet
