Szikszai György: Keresztyéni tanítások és imádságok.
Első szakasz, melyben közönségesen minden keresztyént illető tanítások és imádságok vannak.
Tizedik rész. A keresztyén embernek imádkozni kell az ő megszenteltetéséért
p. 80
Valakit az Isten egyszer kegyelmébe és szeretetébe vesz: azt meg is szenteli, hogy Őelőtte kedves életet éljen. Mert lehetetlen, hogy Ő kegyelmében és szeretetében tarthassa a bűnnek rútságában heverő lelket. (Zsolt. 5: 5, 7.) És így azt, hogy az Isten kedvében és kegyelmében van-e valaki, abból tudhatja meg, hogyha tapasztalja magában a megszenteltetést.
Megszenteltetik pedig az ember akkor, midőn a bűn miatt megromlott természete egészen úgy megújul, erkölcse, szokásai és tulajdonságai úgy megváltoznak, hogy a gonoszt gyűlölni, a jót pedig szeretni kezdi és mind belső indulatai, mind külső cselekedetei az Isten törvényével és a Krisztus példájával mind inkább-inkább megegyezni kezdenek. Amint ilyen megszenteltetés nélkül lehetetlen az Isten kegyelmében lenni, úgy idvességet sem várhatni, mert hogy lehetne csak elgondolni is, hogy az olyan bűnös, aki az ő természeti romlottságának utálatosságából ki nem tisztíttatik, a szent Istennel való egyességre bocsáttatnék. Azért világosan kimondotta szent Pál, hogy: szent élet nélkül senki nem láthat ja az Urat. (Zsid. 12:14.)
De senkinek sincs magától ereje és tehetsége arra, hogy magát ekkép megszentelhesse, mert a természeti romlottság, amely közös minden emberrel, oly nagy,
p. 81
hogy amiatt az ember magától minden jóra alkalmatlan. Isten munkája azért ez, amely különös és kiváltképen való módon a Szentlélek által megyen véghez. (II. Kor. 3: 5; II. Móz. 31:13; I. Thess 5: 23; I. Kor. 6:11.)
Tudnivaló mindazáltal, hogy a megszenteltetésről a Szentírás úgy is beszél, mint az ember kötelességéről, melyet véghezvinni tartozik. (1. Pét. 1:15; II. Kor. 7:1.) Ez azért van, mert a megszentelésben nem úgy bánik Isten az emberrel mint valami érzéketlen fával vagy kővel, hanem mint szabad akarattal bíró okos teremtéssel, az emberre magára hagyván azt, hogy a neki adott erővel és kegyelemmel éljen és munkálkodjék úgy, hogy ugyan az Isten az, aki azt cselekszi, hogy az ember mind akarja, mind véghez vigye: de az ember az, akinek félelemmel és rettegéssel véghez kell vinni a maga idvességét. (Fil. 2:12, 13.) Az Isten vonja az embert: az embernek pedig futni kell Ő utána. (Ének. 1:4.) Egy szóval, az Isten az, aki megújítja és megszenteli a megveszett természetű embert: az embernek pedig minden teljes igyekezetét reá kell arra vetni, hogy az ő hite mellé ragasszon jóságos cselekedetet. (II. Pét. 1:5.)
Annyival is inkább, mert ez a boldog megszenteltetés nem egyszeribe megy véghez, hanem fokonként kell és lehet abba elébb-elébb menni; egész életünkben kell annak nagyobb-nagyobb tökéletességére törekedni az Isten kegyelme által, amelyet végre nagyobb-nagyobb mértékben ad azoknak, akik buzgóságosan és a szentségre való szíves szándékkal kérik. Senki nem is érheti el ez életben a szentségnek teljes tökéletességét, akármennyire menjen abban, mert nem mehet annyira, hogy bűn nélkül való legyen. Nincsen azért senki, akiről azt ne kellessen és azt ne lehessen mondani: Aki szent, ezután is szenteltessék meg. (Jel. 22:11.)
Akik nyilvánvaló feslett életet éltek és uralkodó nagy bűnökben hevertek, azok észrevehették magokban a megszenteltetésnek kezdetét, amely akkor lett, midőn a feslett, rút élet iránt unalom és gyűlölség származott őbennök. De akik olyan életet nem éltek, hanem mintegy anyjok méhétől fogva megszenteltettek, azok nem vehették eszökbe az ő megszenteltetésöknek kezdetét, hanem csak annak előmenetelét veszik eszökbe. És akikben ez a megszenteltetés elkezdődik és elébb mégyen: nyil-
p. 82
ván kimutatja az magút azoknak társalkodásaiban, beszédeiben és cselekedeteiben, amelyek egészen különbözők azoktól amelyek a világ fiaié és a bűnnek rabjaié szoktak lenni. Ezek szerint hát te is, keresztyén ember, ezeket cselekedjed:
1. Mivelhogy megszenteltetés nélkül senki az Isten kegyelmében nem lehet, és a Vele való boldog egyességre nem juthat: azért is teljes szívvel igyekezz és erőlködjél a megszenteltetésre és annak nagyobb-nagyobb tökéletességére. Evégre:
2. Az Isten beszédét figyelmetességgel, lelki alázatossággal és jóravaló szándékkal olvassad és hallgassad, a Jézus életének példáját és az Isten parancsolatit szemeid előtt hordozzad és életedet azokhoz szabni igyekezzél.
3. Gyakorta szállj magadba, gondolkozz magadról, vizsgáld meg életedet, vond próbára cselekedetidet, és ami hibákat és fogyatkozásokat találsz magadban, akár tetemesek, akár aprólékosak legyenek, azoknak megjobbítására állhatatos szándékkal határozd el magadat.
4. A feslett világi embereknek társaságát kerüljed; mikor pedig társalkodnod kell azokkal, tegyed nyilvánvalóvá a te magadviseléseddel, hogy tenéked megszenteltetett szíved vagyon, és hogy a te beszédidet és cselekedetidet a Szentlélek igazgatja.
5. Mivelhogy a jóra erőtelen és tehetetlen ember vagy és az Isten kegyelme nélkül semmiben sem boldogulhatsz, azért imádkozz, esedezz is gyakorta nagy buzgósággal, hogy az Isten szenteljen meg téged a maga Szentlelke által és vigye elébb a te megszenteltetésedet.
Kegyesség tanulmányok
Vissza a tartalomjegyzékez ||| Előző fejezet | Következő fejezet
