Békesség az Olvasónak!

Az oldal célja, hogy a református – tágabban protestáns és legtágabban keresztyén – kegyesség és spiritualitás aktuális jelenségeit minél szélesebb összefüggésrendszerben vizsgálja. Megközelítésünk tehát interdiszciplináris, a teológiai szempontrendszer mellett fontosnak tartjuk a történeti, társadalom- vagy éppen irodalomtudományi megközelítéseket, s kivált azt, hogy ezek egy probléma elemzése során egymással is párbeszédbe lépjenek.

A kegyességgel fogunk foglalkozni, s ennek a – ma már kicsit idegen, néha negatív tartalmakat is felidéző – kifejezésnek a használatával református örökségünkre reflektálunk. Azzal, hogy mit is jelent konkrétan ez a fogalom, s mi a kapcsolata a napjainkban széles körben használt és nagy népszerűségnek örvendő – ám ugyanígy nehezen definiálható – lelkiséggel illetve spiritualitással, a későbbiekben sokat fogunk még foglalkozni, most azonban röviden, egy mottónak is tekinthető idézettel szeretnénk rávilágítani arra, hogy mit értünk kegyesség alatt. Johannes Amos Comenius, akinek munkássága a pataki szellemiség fontos alkotóeleme, Oktatástanában a vallás és az azzal szorosan összefüggő oktatás céljának azt tartja, hogy az ember megtanulja, hogy

„minden dolgot és önmagát hozza vonatkozásba Istennel, mint mindennek forrásával.”

Értelmezésünk szerint a kegyesség nem más, mint egy ilyen, közösségi szintű vonatkozási rendszer létrehozása és az abban való lét formája. A kegyesség így nem csupán lelki-spirituális tartalmakat jelent, hanem ezekkel szoros összefüggésben praxist is, vagyis a világban való létezés sajátos módját. Ebben benne vannak az ünnepek éppúgy, mint a mindennapi vallásgyakorlat olykor alig ritualizált gesztusai. Egy ilyen oldaltól, mely ennyire egyértelműen kijelöli a maga területét, elvárható lenne, hogy egy átfogó és részletes elméleti alapvetését nyújtsa szemléletének. Ahogy az Olvasó látni fogja, ezt mi nem tettük meg. Célunk ugyanis nem az, hogy egy eleve jól körülhatárolt játéktérben mozogjunk, hanem az, hogy az itt megjelenő szerzőkkel és a szövegekhez megjegyzéseket fűző olvasóinkkal közösen alakítsuk a kegyesség számunkra itt és most használható fogalmát, s ugyanígy közösen jelöljük ki azt a “teret”, melyben ez a fogalom használható, értelmezhető.

Megközelítésünk határozottan nem történeti fókuszú tehát. Jóllehet valljuk, hogy a jelen kérdéseit nem lehet azok történeti hátterének ismerete nélkül megérteni, e történeti perspektívából a kegyesség gyakorlásának mégis az aktuális problémáira tekintünk, ezekkel kívánunk foglalkozni. Nem az érdekel tehát bennünket elsősorban, hogy milyen volt régen, hanem az, hogy mit jelent ma reformátusnak lenni.

Kegyesség tanulmányok oldalon megjelent tartalmakkal kapcsolatosan szeretnénk a tudományos szövegekkel kapcsolatos követelményeknek is megfelelni, vagyis a tanulmányokat lektorálva publikáljuk, de célunk az, hogy az általunk felvetett témákról beszéletéseket indítsunk, így eltávolodva a klasszikus ismeretközlő folyóiratok mintájától, kísérletet teszünk arra, hogy blogként működjünk. Ez azt jelenti, hogy nyitottá tesszük a lektorálás folyamatát, vagyis minden cikkünkhöz “első hozzászólóként” az előre felkért lektor(ok) fűzi(k) hozzá megjegyzései(ke)t, majd pedig regisztrált olvasóink is hozzászólhatnak az írásokhoz. Szeretnénk ugyanakkor, ha tartalmaink azokhoz is eljuthatnának, akik nem kedvelik az online kommunikációs formákat, nem szeretnek vagy nem tudnak képernyőn olvasni; másrészt szeretnénk legalább minimális esélyt adni arra, hogy lapunk az online médiumokat fenyegető “nyom nélküli eltűnést” elkerülje: így szándékunk szerint egy-egy évfolyam, egy kötet tanulmányait és a hozzájuk érkezett legfontosabb hozzászólásokat önálló, nyomtatható formába tördelve is kiadjuk.

Kegyesség tanulmányok elsősorban a SRTA-n 2016-tól minden évben megrendezésre kerülő Református kegyesség konferenciák anyagára épül, de örömmel fogadunk, s lektorálás után közlünk a konferenciáktól függetlenül is kéziratokat. A formai követelményeket a “Stíluslap és hivatkozások” oldalon olvashatják.

Oldalunk olvasásához tartalmas időtöltést kívánunk, s kérjük, hogy ne “csak” olvassák, hanem írják is velünk együtt ezt a “szövegkorpuszt”, gondolkozzanak, vitázzanak velünk együtt a felvetett kérdésekről vagy éppen hozzanak elő új kérdéseket, és mondják el véleményüket is!

Vélemény, hozzászólás?